Változások kora – 4. fejezet
-Vandaaaaaaaaaaaa!!! Kislányom, merre jártál? Tudod mennyi az idő, mindjárt elkésünk a... héé sziasztok! - na, igen ő az anyukám!
- Márk ő itt az anyukám, Eleonóra. Anyu, ő itt Márk és véletlenül majdnem elütöttem és szerintem úgy illik, hogy legalább ellássam a sebét, nem? - kérdeztem.
- Ö jó napot! - hallottam meg Márk hangját.
- Persze, oké én akkor indulok a mamához, szeretlek, sziasztok! - és adott egy puszit aztán elhajtott.
- Hú… ő a mamám! - sóhajtottam fel.
- Ugyan ha látnád az enyémet!
- Na, mindegy, akkor gyere be! ....
/Vanda szemszöge/
- Üdvözöllek otthonomba, bocsi a kupiért, de tegnap este értem haza a mamáméktól és még nem pakoltam el. – hazudtam gyorsan.
- Semmi baj. Gyönyörű a házatok! – mondta nézelődve.
- Gyere! Erre van a konyha. Ülj le, én addig hozom a betadint.
Gyorsan felfutottam anyámék szobájába és elővettem a fertőtlenítőt.
Visszafelé menet villámsebességgel belenéztem a teljes alakos tükörbe. De jó! Minden a legnagyobb rendben van! Lefutottam a lépcsőn, be a konyhába, ahol már Márk is várt. - Úgy trappoltál le a lépcsőm, hogy már azt hittem, hogy leesel. – mondta pimasz vigyorral. De jól tettem, hogy a csípős betadint hoztam le…
- Kérsz egy teát? – kérdeztem.
- Igen. Köszönöm azt jól esne.
- Rendben. Felteszem a vizet és lefertőtlenítem a sebed. – mondtam már hátal neki. Mire megfordultam már póló nélkül ült előttem. Éreztem, ahogy a vér az arcomba tódul. Tiff már rég nevetne rajtam és mondaná, hogy köpjem már ki a céklát. Istenem! Miért kínzol???????????? Olyan édes és mind ezek mellett a teste is tökéletes. Csak az a seb hibádzott a gyönyörű széles vállán, amit én okoztam.
- Vanda, jól vagy? – érdeklődött. Jézusom! Aggódik értem.
- Igen, bocsai, csak elgondolkoztam. – próbáltam menteni a menthetőt. – Miért vetted le a pólód?
- Gondoltam ennyivel segítek egy
- kicsit. – mondta egyértelműnek tartva. Pedig, ha tudná, hogy mennyire nem segített.
- Oké. Akkor most ne mozdulj. – figyelmeztetem, miközben a vegyszeres vattát közelítetem hozzá. Mikor megérintetem vele éreztem, hogy a kezem alatt megremeg.
- Nagyon csíp? – aggódtam érte, minek hangot is adva.
- Nem, szinte nem is érzek semmit. Nagyon jól csinálod. Hol tanultad? – érdeklődött.
- Biológia tagozatos vagyok a helyi gimiben. – válaszoltam.
- És hányadikos vagy?
- Még csak kilencedikes. De már most orvos szeretnék leni, így nem egy elsősegély-nyújtásos előadáson vettem részt. Te?
- Most költöztünk ide Amerikából, anyum még kint van, de apukám már itt él kin velem. – felet mosolyogva. – Egyelőre magántanuló leszek. A helyi gimiből ját hozzám majd egy tanár és egy diák, hogy segítsen.
- Milyen tagozaton leszel?
- Nem tudom. Az emelt angol és biológia között vacillálok.
- A biosz az jó! Én szeretem, mert sok a kísérlet, film és boncolás. Az osztály jó, nem stréber banda, a tanárok pedig viccesen, az órák élvezhetőek, ha nem alszol el. Az angolon, az évfolyamunkon sok a fiú, szinte a csoport kétharmada. Annak az osztálynak a másik fele magyar média tagozatos, mi pedig töris másik féllel rendelkezünk. – világosítottam fel egy kicsit. – Várj egy picit, hozok tapaszt!
- Jó. A biosz nagyon érdekesnek hangzik, lehet, azt fogom választani.
- Ééééés készen is vagyunk. Itt a tea is. Vigyázz, mert forró! – figyelmeztetem.
- Köszönöm. Milyen zenét szeretsz hallgatni?
- Hangulatfüggő nálam. Nincs kiemelt kedvencem. Te?
- Nálam is a kedvem szabja meg. Szeretsz olvasni? - Igen…
- Hogy ez miért nem lep meg… - nézett pimaszul-
- Hadd fejezzem be! Igen, de nem sokat… Miért gondoltad?
- Eléggé úgy festesz, mint aki szeret olvasni, már bocs.
- Na, jó megyek és átöltözök, mert ezt a ruhát, már tényleg unom, ez nem én vagyok. – mondtam és közben a lépcső felé igyekeztem. Mikor hátra fordultam láttam, hogy néz utánam, mire én visszamentem és megragadtam a karját, úgy húztam felfele, közben pedig kiterveltem, hogy mit fogok felvenni. Mire felértünk a szobámba már célirányosan mentem a ruháimat összeszedni. A szemeim előtt lebegett a tökéletes összeállítás. Egy fehér ujjatlan pólót vettem elő fekete bőrövvel, koptatott és szaggatott farmerrel, hozzá fehér magas sarkút. Kiegészítőnek ezüst fülbevalót, fehér karkötőt és ezüst-fekete nyakláncot. Remélem meg fog felelni a mai találkozóra is. Hál istennek már, amikor hazaindultam dugiban kivettem a kontaktlencsém, mert sokszor irritál, ha időnként félrecsúszik.
- Várj meg itt! – kértem a fürdőbe menet.
Gyorsan összeszedtem magam, sminkeltem egy kicsit, hajamat felcopfoztam. Hál istennek már, amikor hazaindultam dugiban kivettem a kontaktlencsém, mert sokszor irritál, ha időnként félrecsúszik. Mikor kimentem, felnéztem ő pont akkor fordult felém és kis időre rajtam akadt a szeme, majd rendezte vonásait.
- Még mindig strébernek nézel? – mentem hozzá incselkedve.
- Hát eszembe se jutna… De, ha ezt a stílust szereted, akkor miért úgy öltözködsz?
- Az osztályom nem szeret és nincs kedvem nekik bizonyítani, hogy nem olyan vagyok, amilyennek beállítottak… De inkább hagyjuk.
- Akkor velem legyél természetes. Érdekelne, hogy milyen az igazi Vanda. – mosolygott. Most tényleg azt mondta, hogy igazából meg akar ismerni???
- Rendben megígérem, csak ne bánd meg ezt a kérésedet. – a végét szerintem már nem hallotta.
- Lassan mennem kéne, mert gondolom neked is anyud után.
- Jó, akkor majd még találkozunk, és ha valamit nem tudsz a tanár által elmondottakból, nyugodtan keres meg. Gondolom most már neked is kezdened kell pótolni, amit még nem tudsz.
- Igen, ma jön a tanár és nem sokára a diákot is megismerem. A kilencedikes anyagot tényleg át kéne majd néznem, hisz most főleg azt fogjuk megnézni, hogy Amerikába mit tanultam meg abból, amit itt ti… Remélem eléggé sokat tanítottak ott is nekem. Na, megyek, hagylak indulni.
- Rendben kiengedlek. – kísértem le.
- Akkor, szia!
- Szia! – köszöntem el és hirtelen felindulásból adtam neki három puszit. Nem tudtam, hogy mit fog reagálni, de nagy örömömre ő is viszonozta. Vele együtt végül én is mentem ki az ajtón, mert így is sokat kések már. Sietnem kellett mire beértem a városközpontban lévő megbeszélésre, anyám már a szerződést nézegette.
- Jó napot kívánok! – mentem be bájos mosollyal. – Elnézést a késésért.
- Szép napot kisasszony! Mondta az édesanyja, hogy tanulmányai miatt bent kellett kicsit maradjon a magán tanárnál. Remélem mindet sikerült végül megfelelően elintéznie.
- Természetesen. Szeretek tökéletes munkát végezni.
- Ezt biztató hallani. Mit szólna egy leszerződéshez hozzánk a Gucci ide kollekciójához.
- Államai válnának valóra, ha én lennék a reklám arca az egyik kedvenc ruhacégemnek. – kezdtem el lelkesedni.
- Ennek nagyon örülök! Akkor ehhez már csak annyit kell, hogy aláírja.
- Ez remek. Igazán kedves és megtisztelő. Számunkra a megtiszteltetés ki hölgy.
Gyorsan aláírtam a szerződést, amely után elmondta, hogy minden ruha, amit reklámozok, ha tetszik, akkor megtarthatom plusz ajándékként felfogva. Megfogtam az isten lábát. Találkoztam egy szex isten pasival, nem szívattak a suliban (annyit), kötöttem egy remek szerződést egy remek céggel és még nincs este se! Mikor hazaértünk Anya már teljes lázban égett amiatt, hogy apukám ma kis időre (kb. 3 napra) hazalátogat külföldi munkahelyéről. Szegény anya! Csak 2-3 havonta láthatja apát, ha nem látogat el ő apumhoz. Gyorsan átöltöztünk, vagyis anyum öltözött hamar, én csak vánszorogtam. Még mindig csodálkozom, hogy ez velem történhetett meg.
- Apaaaaaaaaaaa!!!! – repültem le a lépcsőn.
- Vanduskám! – ölel át egyből, majd meg is csókolta az érkező anyukámat. Inkább kettesben hagytam őket – felmentem tanulni.
A vacsora remekül telt, rengetet mesélt és megígérte, hogy visszajön 3 hónap múlva, remélhetőleg már végleg. Én már nagyon várom. Juhééééé! Étkezést és mesélést követően lefeküdtem aludni. Ma igazán megérte felkelni! Reggel kipihenten ébredtem és miután az mondhatni újrahúztam. Tiffel és az osztályfőnöki órára mentünk be, amikor az osztályfőnök felém indult és a nevemet kiáltotta:
- Vandaaaaaaa!
- Mondja tanár úr.
- Meg szeretném kérni önt, hogy segítsen az iskolánk magántanításában. Sajnos vagy sem, de kettővel több tanulónk van, mint segítő diákunk, pár tanár Önt ajánlotta, hogy segítsen egy ikerpárnak a tanulásban. Mint tanári segéd és tanuló társ kéne jelen lennie.
- Rendben! Mikortól kellene?
- Már ma bemutatjuk a diáknak, ha jó Önnek az időpont.
- Természetesen.
- Mi az utolsó két órája?
- Történelem és irodalom.
- Ezekről elkérem a szaktanároktól. Találkozáskor megbeszéljük az órarendet, és ha nagyon nem fog beleilleni az időbeosztásába, akkor beleegyezésével magántanulóvá válhat, vagy máshova át lehetne tenni az óráját a tárgyakból
- Köszönöm. Hova menjek ma?
- A 213-as terembe legyen szíves. De egyedül jöjjön, kérem. A diák nevét még elárulom. Miss és Mr. Blank-ék. Az édesapjuk fog velük tartani. A két diák…
- Márk Blank. – vágtam a szavába.
- És Molly Blank. Ismeri netán őket? – és ekkor megszólalt a becsöngőt jelző csengő. – Mindegy. Majd délután találkozunk. További szép napot!
- Viszlát! – mondtam automatikusan, mert tulajdonképpen fel se fogtam, hogy mit mondott, miután elárulta, hogy én leszek Márk tanulótársa. Az agyam egyből kitisztult, amikor megláttam Tiff elvetemült szemeit, mert egyből tudtam, hogy nekem végem van, mert az órán tuti ki fog kérdezni… Jaj nekem!!!!!!!!!!
