Változások kora - 2. fejezet

Helló mindenkinek!
 Itt a friss. Nagyon szégyellem magam, hogy csak most hozom, csak nagyon szoros volt a nyaram. Már megvolt írva, csak nem volt időm begépelni, mivel előszőr mindent kézzel írok meg. Ki találtam egy olyat, hogy minden rész előtt legyen egy idézet, ami kapcsolódik a fejezethez. Ti mitgondltok róla? Remélem, hogy azért kapok pár komit. Lehet, hogy szemétség lesz, de legalább 3 komit szeretnék kérni. de ha többsikerül nem leszek mérges. A díjakat holnap rakom fel. Na, befogom! Jó olvasást!
Puszi Szelena

 Változások kora 2. fejezet

„Csak maradj mindig nyugodt! Nem az számít, mi történik,
hanem az, hogy mihez kezdesz vele.”
(Martina Cole)

Lezártam gyorsan a biciklimet, majd végig pásztáztam az egész udvart, a legjobb barátnőmet, Tiffany-t keresve. Áááá… Meg is van! Pont az egyik aránylag normális lánnyal beszélget. Amint elértem őket a fülemben kúszott, hogy az egyik kedvenc énekesemről, Daniel Jay-ről beszélgetnek. Amire odaértem a lányt már félre hívta az egyik tanár.

• Szia Tiff. Megint Daniel Jay-ről beszéltetek? – öleltem meg.
   
• Szia, Vanda! Ja, ja. Annyira cuki. Neked is meg kéne nézned róla egy képet. – áradozott barátnőm.
   
• Nem, nem és nem! Nem fogok megnézni egy oldalt, vagy cikket sem a kedvedért. Nem kérhetsz meg rá, hiszen tudod, hogy nem szeretem a pletykákat. Félek, hogy rájönnek, hogy ki is vagyok valójában. Nem kockáztatok semmi és senkiért. Nagyon jól érzem itt magam és semmi kedvem megint a régi folytonos zaklatásos életemet újrakezdeni. Egyedül nem! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.
   

Tiff volt az egyetlen, aki tudott az életem titkos és izgalmas életéről. Legalábbis Ő mindig ezzel érvel, ha valamit el akarok titkolni előle, hogy minek akarok titkot előtte, ha úgyis elmondom egyszer neki, vagy valahogy úgy is kideríti, ráadásul ismeri az összes titkom, aminek többsége tök izgalmas. Ezt csak Ő gondolta így. Bár a titkaimat illetően helyeselnem kell, mert ami igaz az igaz. Az össze titkunkat elmondjuk egymásnak és a testvérem ként szeretem, akárcsak Ő engem.

• Annyira gyerekes vagy! Most jöttél haza egy forgatásról. Én, ha a helyedben lennék, egyből felpattannék a netre és kíváncsian olvasnám, hogy mit gondolnak a hirtelen előtűnésemről és a gyors felszívódásomról. Esküszöm, hogy te vagy a modell, de mégsem tudod, hogy, hogy viselkednek az igazi sztárok. Mindent egy kis hétköznapi lányként kell neked elmondanom. Na, de milyen volt a fotózás?
   
• Jó volt. Kicsit feltöltődtem energiával. – mosolyogtam, ha Vanessa Hudgens-re gondolok. Nem is olyan beképzelt, mint mondják, sőt egész jókat dumálgattunk a szünetben. Az Ő új kollekciójának voltam az egyik bemutató modellje. Zac, a pasija is egész tűrhető személyiség, bár vele kevesebbet beszéltem. csak pár napra ugrott le szerelméhez.
   
• És tényleg olyan jó Zac segge, mint a vásznon? – kérdezte kíváncsian barátném.
   

Először nem válaszolta, csak kikerekedett szemekkel néztem.

• Ne csináld már! Úgy is tudom, hogy meglested. – nézett rám. Kezdem azt hinni, hogy túl jól ismer. De nem mintha megnézem volna! Csak véletlen láttam meg, tényleg!
   

Neki csak egy nyelvnyújtást szántam, mire meghallottuk a becsengőt

• Na, menjünk órára, bár nem tudom, hogy beengednek-e egy óvodást a közép suliba. – játszotta az eltűnődőt.
   

Én csak hátat fordítottam neki és mentem is az első órámra. A megjegyzését meg úgy tettem mintha meg se hallottam volna. Huh, irodalommal kezdünk. Szeretem, de most valahogy nincs hozzá túl sok hangulatom. Aztán… Kémia. Zsinórban kettő. az jó. Akkor ma kísérletezünk. Majd matek - dolgozat kiosztás és javítási lehetőség -, biológia, és két földrajz. Ma derül ki, hogy a második félévben ki veszi át az osztályt. Kíváncsian várom… bár sejtem, hogy kis, de inkább tévedjek, csak ne legyen Ő!- fanyalogtam magamban.
Csööörrrrrr-csööööööörrrrrrr!!!
Jaj, de jó, hogy vége a napnak. Nem bírtam volna tovább Ms. Schlif-fel. Elpakoltam gyorsan a föci felszerelésem és elindultam az ajtó felé, ahol már Tiff várt rám.

• Huh, de jó, hogy nincs több órám. A földrajz mindig leszívja az energiáimat. Főleg, ha az ember kettőt kap belőle egymás után. Hulla a fejem. Ráadásul a tanárnő idén is előadta az „Úgy táncoltok, ahogy én fütyülök, különben kirúgatlak! Érthető voltam???” szövegét és a fenyegető nézését. Utálom, amikor félévkor Ő veszi át az osztályt. Rühellem azt a banyát. – mondtam, mire Tiff csak heves bólogatással fejezte ki egyetértését.
   
• Na, én megyek, mert sok házit kaptam és este még egy szerződésről szóló vacsorára is hivatalosak vagyunk anyával. Szia! – adtam még két puszit a barátnőmnek és már mentem is a kijárat felé.
   
• Szia! – hallottam még a hangját.

Felültem a biciklimre és villámsebesen kezdtem tekerni. A fülhallgatót beraktam a fülembe és elindítottam a Jay-től az egyik kedvenc számomat. Már majdnem otthon voltam, csak két utca és meglátom a kapunkat, amikor egy fiatal srác tűnt fel. Szőkésbarna haja és zöldeskék szeme volt. Nagyon helyes. – gondoltam magamban.

De ami az egész képet elrontotta, azaz volt, hogy a srác épp az út közepén haladt át én meg mindjárt elütöm. Pár méterre voltam tőle, amikor elkezdtem fékezni. Ő is észrevett és rémületében hátra akart lépni egyet, de megbotlott és hanyatt vágódott a beton. Ijedtemben leugrottam a bicikliről és odafutottam hozzá. Épp akkor ült fel és a fejét fogta.

• Jézusom! Jól vagy? Én annyira, annyira sajnálom! Ugye nem sérültél meg? – aggódtam az ismeretlen szépfiúért.
   
• Igen. Azt hiszem, megmaradok… Sssz! – mondta miközben felállt.
   
• Uh… Azt hiszem a kezedet ki kéne tisztítani! Tiszta por. – mondtam, amikor megláttam a sebét. – Gyere el hozzám és elvégzek, amit tudok. Oké?
   
• Hát…
   
• Nem lakom messze. Ott abba a sárgás házban. Látod? – mutattam az otthonom felé.
   
• Aha. Végül is oké. – mosolygott rám. Ááá… Mindjárt elolvadok.
   
• Akkor induljunk is. – viszonoztam gesztusát.
   
• Mi a neved? – szólalt meg a csendet megtörve.
   
• Vanda Affabile vagyok. és téged, hogy hívnak?
   
• Mark vagyok. Mark Blank.
   
• Ez tiszta James Bond-os volt. – kuncogtam.
   
• A nevem Blank, Mark Blank. – mondta miközben utánozta a tipikus hangsúlyozást és grimaszokat. Megjegyzem totál jól. Belőlem meg most már kitört a visszafojtott nevetés, amihez Ő is csatlakozott, de tudtam, hogy Ő valójában rajtam nevet, mert közben beleakadta a lábam a biciklim pedáljában és most rajtam volt a sor, hogy egy orbitálisat taknyoljak. Szerencsére ép bőrrel megúsztam, de a nadrágom bemondta az unalmast a térdeinél. Erre nekem csak egy hatalmas káromkodás volt a válaszom. Amint Mark észrevette, hogy én nem élvezem annyira a helyzetet, mint Ő. Amint meglátta, hogy én már nem nevet olyan jól egyből fölsegített.
   
• Minden okés? – kérdezte egy tejbe tök mosollyal a képén.
   
• Ja, csak a gatyámban úgy véltem, hogy túl sok anyagot tettek, így egy kicsit megritkítottam azt. – mondtam keserűen vigyorogva.
   
• Szerintem egy kicsit túl egy területre koncentráltad a „ritkítást”. – mutatott macskakörmöket. Még egy ilyen beszólás Blank és akármilyen cuki is vagy nem a fájdalom mentes fertőtlenítő szert fogom használni. Bár meg kell adni, hogy vicces látványt nyújthattam, de nem baj. A fenyegetés még most is áll!
   
• Na, gyere! – fogta meg a kezem, hogy felsegíthessen.

Hazafelé menet megint beállt a csend. Muszáj… Megszólaljak. Én ezt nem bírom!

• Amúgy te hány éves vagy? – jutott eszembe egy kérdés.
   
• 17. Te? – kérdezett vissza.
   
• 16. Akkor te már emelt sulis vagy? – kérdeztem érdeklődve.
   
• Nem. Most költöztünk ki Amerikából a szüleimmel. Te vagy itt az első, akivel találkoztam, de egyből levettél a lábamról…- röhögött megint. Na, ennyi! Ezt már nem úszod meg szárazon, vagy fájdalom mentesen… - vigyorogtam magamban gonoszul.

Végre újra itthon!

Sziasztok!

Na végre hazaértem!A táborozós hét után el lettem küldve a mamámhoz, majd ma értem haza Bécsből. Sokat olvastam és az új városban vártam az ihletet. Hát lett, de nem igazán a törihez... Valószinüleg fogok csinálni egy új blogot, ahova az ilyen álmaimat, fantáziálásaimat kiteszem.

Amíg nem voltam itthon közületek ketten nagyon nagy örömet szereztek nekem, ugyanis a blog kapott még két díjat! Örülök, hogy a keves friss ellenére - már dolgozom rajta, mostmar szeptemberig nem tervezek hosszabb kiruccanást - méltányoljátok a munkám. Köszönöm szépen. Holnap kirakom a két díjjat és vagy egy új blogot nyitok, vagy a folytatást rakom fel, bár akkor nem biztos, hogy olyan hosszú lesz.
Puszi Szelena

Ui.: Lehet, hogy némely helyen nem lesz jó az ékezet. Sajnálom, de még vissza kell szokjak a magyar billentyűzethez és a sok ékezetes szóhoz, mivel Ausztriában csak németül komunikálhattam bárkivel is. Igyekszem és még egyszer bocsi!