Változások kora – 5. fejezet
- … Hova menjek ma? – kérdeztem.
- A 213-as terembe legyen szíves. De egyedül jöjjön, kérem. A diák nevét még elárulom. Miss és Mr. Blank-ék. Az édesapjuk fog velük tartani. A két diák…
- Márk Blank. – vágtam a tanárom szavába.
- És Molly Blank. Ismeri netán őket? – és ekkor megszólalt a becsöngőt jelző csengő. – Mindegy. Majd délután találkozunk. További szép napot!
- Viszlát! – mondtam automatikusan, mert tulajdonképpen fel se fogtam, hogy mit mondott, miután elárulta, hogy én leszek Márk tanulótársa. Az agyam egyből kitisztult, amikor megláttam Tiff elvetemült szemeit, mert egyből tudtam, hogy nekem végem van, mert az órán tuti ki fog kérdezni… Jaj nekem!!!!!!!!!!
Bent a teremben folyt a szokásos nagyszüneti őrület. Tiff indult be velem, de fél perc múlva már egy sráccal beszélgetet, aki nagyon tetszett neki már év eleje óta, csak a srác eddig foglalt volt, bár a facebook és barátném szerint már nem az.
- Hé! Vanda! Mit képzelsz te magadról, hogy csak úgy, engedély nélkül belépsz az én osztálytermembe? – kérdezte az iskola egyik legmenőbb csaja. Nem is, a suli legmenőbb volt.
- Nem a te osztálytermed Viktória, hanem csak egy terem, ahol az osztály tartózkodik. Mellesleg a terem szabad használata végett senkitől nem kell engedélyt kérnem a tartózkodásért. – feleltem elhaló hangon.
- Szerintem te nem vagy tisztában azzal, hogy kivel beszélsz! Te még a talpam nyomát se érinthetnéd meg, nem hogy ilyen hangszínen beszélj velem! – próbálta kifejezni elégedetlenségét. – Fiúk! – kiáltotta végül el magát.
Hirtelen elkapta a kezem valaki és a közeli padra ránt, de úgy, hogy éreztem, ahogy a pad sarka a hátamba szúródik. Iszonyatosan fájni kezdett.
- Most megtanulod, hogy hol a te helyed! – mondta Vik és a fejemre borított egy csomó kék port, szerintem szemfesték volt.
Segélykérően pillantottam Tiffani felé, de ő ép háttal volt nekem és a sráccal elmerülten beszélgetett. Nem sértődtem meg, csak hiányzott a jelenléte. Ha tudnák, hogy ki vagyok biztos, hogy nem mernék ezt tenni velem! De az egy másik élet, nem egyeztethető ezzel össze. Egyből felugrottam, amikor a kezek elengedtek és futni kezdtem a mosdó felé. Mielőtt eltört volna a mécses beértem. Csak egy jó indokot mondjanak, amivel én erre rászolgáltam…
Miközben sírtam és próbáltam megválni a kék szemfestéktől, ami teljesen befedte az arcom, egy számomra ismeretlen lány jött be, vagyis a jött ki a WC-től a mosdók felé, ahol én is álltam.
- Uram isten! Jól vagy? Mi történt veled?
- Semmi, semmi, lényegtelen.
- Nem! Nem az! Ki tette ezt veled?
- Egy osztálytársnőm. De már megszoktam. Mindig piszkál. DE nem csak ő, hanem az egész osztályom szinte. DE, mint mondtam: már megszoktam.
- Ezt nem hiszem el! Akkor nem sírnál itt és nem tisztogatnád magadról ezt a vackot. Na, add ide azt a vattát! Segítek leszedni, jó sokat kaptál… Molly vagyok. Te?
- A nevem Vanda. Ide jársz? Még sose láttalak…
- Nem, vagyis még nem. Ma csatlakozom a magántanulókhoz
- Hát, sok sikert4
- Köszi! Most kérlek, csukd be a szád és ne nyisd ki a szemed egy kicsikét! – mondta és a szememet kezdte bizerálni. Amint végzett vele ismét megengedte, hogy „lássak”. Miközben ő dolgozott én alaposan végig mértem. Egyszerűen gyönyörű volt! Még Viknél is szebb! Barnás, vöröses, szinte meghatározhatatlan haja könnyeden, természetesen lógott vállán túl. Zöld szeme az arca ékeként tündökölt, sminkje természetes volt, mégis egyedi és figyelem felkeltőn terelte a tekintetet a szemére. Ruhái a legújabb trendekből lettek összeállítva. Vicces, mert a nadrágot én mutattam be. Fura volt máson látni… Igazi menőnek tűnt, olyannak, akit nagyon nem érdekelnek a magamfajták. Ő mégis itt van velem és segít rajtam.
- Na, kész is vagyunk! Feszegesd kicsit előre a pólód és akkor abból is ki jön. – ezt tettem és természetesen be is jött.
- Köszönöm szépen! Igazán hálás vagy.
- Szívesen! Örülök, hogy megismerhettelek.
- Én is. – ekkor meghallottam a jellegzetes teljes becsöngőt, nem csak a jelzőt, ami az óra kezdete előtt 5 perccel szólal meg. – Mennem kell órára! Bocsi! Puszi, szia!
- Szia! Puszi!
A napom a továbbiakban is így telt. Kémián feleltem, de kitűnő lett, ami miatt ismét piszkálni kezdtek, de szerencsére csak szóban. Barátnőm egész nap „lebegett”, mert délután fagyizni mennek Crhissel -, a sráccal, aki tetszik neki – végre! Hamar eljött az 5. óra vége, és mehettem a 213-as terembe, hogy találkozzak a diákokkal. Már vártam. A terem előtt a kedvenc tanárom és az osztályfőnököm várt.
- Jó napot kívánok tanár urak! – köszöntem.
- Jó napot kisasszony! – viszonozták kórusban a gesztust. – Még egyszer köszönjük, hogy elfogadta! Igazán hálásak vagyunk érte!
- Szívesen teszem. – feleltem mosolyogva.
- Erre jöjjön! – nyitotta ki az ajtót, majd az igazgató úr előre engedve – aki a társalgás végére érkezett fel- betessékeltek a tanáraim maguk előtt. Amint beléptem egy fiatal férfi akart épp kijönni, akit én egyből meg is ismertem, hisz dolgoztam vele korábban fotózáson. Telefonált, de amint meglátott letette azt és csodálkozó arccal nézett rám. Ajjaj! Ezt az arcot ismerem! Tiff is így nézett rám, amikor rájött a titkomra. De az más eset volt!!!!
- Loretta?! – mondta kicsit csendesen. Tehát tényleg tudja, hogy ki vagyok. Loretta a másik nevem, amit a modellkedésnél használok. A teljes nevem amúgy Vanda Loretta Affabile. Válaszként csak az ujjamat a számra tettem és elmosolyodtam. Egyből leesett neki, hogy inkognitóban vagyok.
- Jó napot uram! Vanda Affa vagyok! – mosolyogtam rá bizalmasan. Így rövidítettük le. Tehát az álnevem Loretta Affabile, és a rendes, amit használok az a Vanda Affa. Nehéz volt megszokni.
- Jó napot! James Blank vagyok! Örülök a találkozásnak! Elnézést, de ezt muszáj elintéznem! – ezzel ki is ment.
Amint szabaddá vált a látótér, egyből megláttam Őt. Őt, akit tegnap elláttam, és akire az este folyamán is rengeteget gondoltam. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lesz viszont látni, de azok semmik voltak EHEZ képest. Totál lazán ült a széken és a telóját nyomogatta. Kerestem a másik tanulót is. Az ablakpárkányon foglalt helyet és egy újságot olvasott. Amikor felnézett egyből megismertem. Ő segített ma a mosdóban. Mosolyogva tette le az újságát és nyújtózott egyet.
- Sziaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! – jött sietős lépettek felém és ugrott hirtelen a nyakamba. Erre már Márk is fellesett. Amint meglátott felkapta a fejét teljesen.
- Vanda?! – nézett nagy szemekkel.
- Nem! A szomszéd macskája! – gúnyolódott testvére meglepődésén Molly. – Mellesleg honnan ismeritek egymást?
- Tegnap összefutottunk. És ti?
- Ma a női mosdóban botlottunk egymásba.
- Ó, de jó, hogy Önök már ismerik egymást! Remélem remek tanuló társak lesznek. A tanítás itt lesz, mindig pontosan ekkor kezdődik el. Ekkor már Miss. Affa is itt lesz. 5 óra lesz minden nap. Vanda kétszer fog egy órát késni, mert még szak órája lesz, amiről nem szívesen kérném el véglegesen. Egy dolgot majd beszéljenek meg kérem! Kinél lesz a felzárkóztatási segítő óra heti minimum háromszor? Én Affa kisasszonynál ajánlanám, mivel így neki van még annyi ideje, hogy amíg Önök hazamennek és hozzá, hogy előkészüljön. Vgay mehetnének Önökhöz is egyből. Melyiket válasszák?
- Felőlem mehetünk mi. – mondta Molly.
- Nekem mindegy! – mondta Márk. – Bármelyik mehet.
- Akkor gyertek ti!
- Itt az órarend. Év végéig felzárkózás, nyár elején szakválasztás, nyár első hónapjában még szaki felzárkóztatás, mivel bár angolos osztályba mennek, de ez önöknek a tudás miatt nem megfelelő. Már most azt fogják tanulni, amit Vanda, mivel bár Ő elsős, de önöket most nulladikosnak tekintjük igazából, ami az angoltudásuk felhozását nem kéri esetükben, csak szinten tartás lesz. Ezért a nulladik lényegét ki is fújtuk, szóval másodikos ként tanulnák azt, amit most Vanda tanul. Tehát Önök most másodikos anyagot fognak tanulni, ami az emelt angolt mellőzve nem lesz nehéz. Jövőtől az emelt angolra is be kéne járniuk, ha csak nem tesznek le egy minimum középfokos nyelvvizsgát. A másik nyelvük a létszám kevéssége miatt olasz lesz. Ebben remek segítségük lesz a kis asszony – intett felém -, mivel Ő olasz származású és emelt szintű olasz vizsgája és előre hozott emelt szintű érettségije van, amit bár még nem írt meg, de biztos vagyok benne, hogy meg lesz. – próbálta elmagyarázni az elég bonyolult rendszert, amit még én is alig értetem meg. – Röviden, most az elsőt, ami nulladik lenne átlépve a másodikos anyagot fogják tanulni, és ha levizsgáznak angolból, akkor nem kell majd bejárjanak órára. Ha valamit nem értenek, akkor Miss. Affa-t lehet még kérdezni, mivel Ő is nehezen bár, de érti a dolgokat. Ismerkedjenek meg nyugodtan! Ma az első óra erre elmehet, de egy óra és jön az órának megfelelő tanár! Viszont látásra!
- Viszont látásra! – köszöntünk kórusban.
- Értitek? – néztem rájuk, de ők csak bólogattak. Asszem még emészteniük kell ezt… - Megnézzük az órarendet?
- Aha! – pattant mellém ismét Molly és utána jött a másik oldalamra Márk is. Olyan egy Adonisz! És még az illata is mesés.
Órarend |
| Hétfő | Kedd | Szerda | Csütörtök | Péntek |
1 | Angol | Földrajz | Kémia | Matematika | Matematika |
2 | Kémia | Testnevelés | Matematika | Olasz | Földrajz |
3 | Testnevelés | Rajz | Olasz | Történelem | Olasz |
4 | Olasz | Történelem | Irodalom | Nyelvtan | Angol |
5 | Informatika | Informatika | Műv. tört. | Irodalom | Angol |
- Ma csütörtök van, tehát olasz jön. Meg akarjátok lepni a tanárt?
- Miért is ne… Jó benyomás! – virult Molly.
- Felőlem.
- Akkor mondjátok utánam: Io sono és a neveteket.
- Io sono Molly!
- Io sono Mark!
- Molto buono! Gracie! – mosolyogtam rájuk, de miután láttam, hogy kicsit furán néznek rám le is fordítottam. – Nagyon jó! Köszönöm!
- Jól áll neked az olasz. – vigyorodott el Márk fél oldalasan.
- Köszi! – mosolyogtam vissza rá. Ez után elkezdtünk beszélgetni. Leginkább csak kérdezgettük a másikat. Először a tanulási szokásokról, megbeszéltük, hogy az órák vége után 30 perc múlva minden nap nálam találkozunk, hogy minél könnyebb legyen a felzárkózás. Minden nap át vesszük, és megtanuljuk az aznapi anyagot, majd a végén kikérdezzük és átnézzük holnapra a dolgokat, hisz egyszer már előtte megtanultuk. Megtudtam ismét, hogy USA-ból költöztek ki és, hogy a mamájuk még most is kint van. Nem messze laknak egy emeletes házban és, hogy Molly szerint nem tudok úgy öltözködni, hogy kiemeljem szép részeimet és az előnyteleneket elfedjem. Pedig tudok én, de ez az én titkom. Egyszer csak kinyílt az ajtó és az olasztanárom jött be.
- Bon giorno ragazzi! Bon giorno Vanda! Questo é tutto qui, signorina? ( Jó napot diákok! Jó napot Vanda! Hogy hogy itt van kisasszony?)
- Bon giorno professoressa! Io aiutare i gemelli. ( Jónapot tanárnő! Én segítek az ikreknek.)
- Buono! (Jó) Ragazzi! Io sono Margaret Evelen. Io sono la vostra professoressa.
- Ez mit jelent? És az előbb mit beszéltetek? – súgta oda nekem Molly.
- Kérem, ne sugdolózzanak, hanem engem kérdezzenek, azért vagyok itt, hogy segítsek. Segnorita Affa csak az órák után veszi át az én és tanár társaim szerepét. Nem igaz?
- De tanárnő!
- Akkor az imént bemutatkoztam. Margaret Evelen vagyok, az olasz tanáruk.
- Io – itt magát félbe szakítva Molly rám nézett, mire én bólintottam, ő pedig folyatta. – sono Molly.
- Io sono Mark. - hadarta el, mint egy igazi olasz.
- Ó, csak nem kaptak egy kis felkészítést? Gratulálok! Nagyon szép volt! – mosolyodott el.
Minden maradék óra így telt. A rövid bemutatkozások után, már keményen ment a tanulás. Végülis megértem, hisz van 3 hónapunk egy éves anyagra. Töriből már a fél őskort leadta. Most értettem csak igazán meg, hogy miért van itt rám szükség.
- Jöttök egyből? Vagy elmentek és leteszitek előbb a fölös könyveket?
- Én haza megyek és átöltözöm. Azóta át akartam mióta a mosdóban találkoztunk, főleg, hogy kék van rajtam. – nevetett fel Molly.
- Én megyek veled Vanda. Így már átvehetjük a házi olvasmányokat, mert fogadni merek, hogy nővérkém már mind olvasta. – röhögött hugára, aki bosszúból rányújtotta a nyelvét.
- Akkor ott találkozunk. Az a nagy ház, igaz?
- Azaz! Puszi, szia!
- Sziasztok!
- Cső hugi!
Csendben bandukoltunk egy ideig, majd Márk megszólalt. Már a hangjára remegés futott át a bőrömön... Nem szerethettem már most bele... Veszélyes ez az érzés!
- Meglepett ma, hogy te vagy a segítőm. Tudtad már, amikor mondtam, hogy ez lesz?
- Nem. Ma kértek fel. És a bejárat előtt mondták el, hogy te vagy az és a tesód.
- Örülök, hogy elfogadtad! Lesz ma egy buli, és remélem, eljön velem az igazi Vanda.
- Hát… holnap ünnep miatt nincs suli, szóval csak anyának kellene elengednie. De a vadócabb énemre gondolsz?
- Arra, arra. Kíváncsi vagyok, hogy milyen vagy, ha kicsit felszabadulsz. Nyugi, senki nem lesz ott, akit ismerhetnél. Néhány helyi haverom csinálja, akik már egy ideje itt laknak, de a helyi gimiből például szinte senkit nem ismernek, szal nem kell az álca és a maszk. A húgom megkérem, hogy kérjen majd el tanulás stb. nevében anyudtól, hogy nálunk aludhass, és akkor nincs akadálya a dolognak, ha csak te is akarod.
- Rendben, de én még sose voltam bulizni…
- A lényeg, hogy add önmagad és ne tegyél olyat, amit tudod, hogy holnap megbánnál. Például kerüld el a részeg szex éheseket.
- Meg lesz! Te gondolom, majd a barátnőddel leszel, vagy ő Amerikában lakik?
- Már egy ideje nem volt barátnőm, és most sincs.
- Óóóó, bocsi!
- Semmi baj. Na, gyere, kezdjünk neki a törinek, mert azt utálom, de a húgom már most fejből fújja. Jó a humán tárgyakból. – mondta, vagyis ez volt az utolsó, amit komolyan felfogtam, mert ez után már csak azon járt az eszem, hogy elhívott bulizni. Ez szerintem randi… Randizni hívott!!! Istenem! Mi lesz, ha megsértődik, hogy nem mondtam el neki a valódi kilétem?! Nem akarom elveszíteni a lehetőséget! Rövidesen Moly is megérkezett és kérdezte, hogy mi van és mi volt. Mondtunk pár dolgot és megbeszéltük, hogy Molly marad, amíg anyum nem ér haza, itt vacsorázik, aztán elkér hozzájuk.
Minden flottul ment. Molly persze egyből beloptam magát anya szívébe.
- Szóval, miért is ilyen homályos a szemed Vandus? – kérdezte nevetve így a nap vége felé. – És ne tagad le. Félsz, hogy a bátyám mit érez irántad?
- Én nem tudom, hogy mit gondol ról… Álljunk csak meg! Te ezt honnan vetted? – reagáltam ijedten.
- Rá van írva az arcodra, bár eldugva, de fellelhető, hogy bejön neked. Jó választás! Nem az a szívtipró fajta, bár eddig még csak egy komoly kapcsolata volt. Fú, de utáltam, amikor a csaj nálunk aludt, mert a szomszéd szobában voltak mindig. – bosszankodott az emléken.
- Úgy érted, hogy Márk már nem… - nem mondtam ki, mert tudtam h vette az adást.
- Pontosan! Miért? Mégis mit vártál egy lassan 17 éves sráctól?
- Nem is tudom… Nagyon látszik rajtam? Mármint az, hogy tetszik nekem.
- Kicsit. De miért vagy így bepörögve?
- Elhívott bulizni.
- Az szupi!!!!!! Meg nem is. Ugye nem csak ilyen ruháid vannak?! – mutatott végig rajtam.
- Persze, hogy nem. – válaszoltam szem forgatva és a szekrényemhez húztam, amiben a nem hétköznapi darabokat tartottam.
- Indultok lányok? – kiáltott fel anya.
- Ingen anyu!
- Siessetek, mert lassan besötétedik és akkor nem mentek sehova!
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen király cuccaid is vannak! Miért nem jársz ezekben? hallottam hirtelen mellőlem egy hangot, Molly-ét.
- Nem is tudom. Mindegy! Voltál már ilyen buliban? – kérdeztem, amint elhagytuk a házat.
- Persze. Miért ne lettem volna? Alap.
- Köszi.
- Te még nem voltál?
- Nem. Milyen?
- Elég kemény. Ne erőszakosra gondolj vagy ilyenek, hanem sok a részeg és sok a kavarás, sok pár keletkezik ott, akár egy éjszakára, akár hosszabb időre. Lehet, hogy rád is sokan rád fognak mászni, főleg, ha kezelésbe veszem a külsőd. – kacsintott rám szemtelenül. Pont, mint a bátya… Látszik, hogy tesók.
- Ez pont olyan volt, mint amit a bátyád szokott. Főleg a kacsintés és a hangnem.
- Te aztán, hallod rendesen belehabarodtál. – nevetett fel egy jó ízűt.
- Hahaha! Nagyon vicces! – pirultam fülig.
- Inkább nagyon aranyos.
- Izé… köszi, vagy mi. – ez után lassan megálltunk egy nagy ház előtt.
- Na meg is érkeztünk.
- Jól nézek ki???
- Nyugi, a bátyám a haverjánál segít előkészíteni a bulit.
- Rendicsek! Na, menjünk előkészülni az estére.
Vanda ruhája
Molly ruhája
Reflexszerűen kezdtem el öltözni, a hajamat csinálni és sminkelni. Mire jött Molly már én is kész voltam.
- Ez… hihetetlen! Nem tudom elhinni, hogy ezt te tudtad megcsinálni.
- Én is szeretlek!
- Csak vicceltem!
- Tudom.
- Indulhatunk? – mosolygott rám.
- Próbáljunk meg! Mikor kezdődik a buli?
- Fél órája kezdődött.
- Milyen dolog késni???
- Szexy!
- Ha te mondod… Mennyit kell menjünk?
- 10 percet. Két utcával van lejjebb a ház.
- Szerinted mit gondolhat rólam a bátyád?
- Szép vagy, kedves, és okos. Plusz, mint hallottam jó az elsősegélynyújtásod is, hisz a karján volt egy kötés és nem volt orvosnál, csak veled találkozott… Bár nem akarom tudni, hogy miért kellett oda az a tapasz és géz.
- Majdnem elütöttem, mert zenét hallgattam és elfoglaltam magam a dúdolással és későn vettem észre, hogy a hülyéje velem szemben áll…
- Mondtam, hogy nem igazán érdekel! Amúgy pedig béna vagy!
- Bleeeeeeee! – nyújtottam rá a nyelvem. Ekkor már a zenét elég intenzíven hallottam és a sötétben a fények is feltűntek.
- Fogsz inni? Mármint alkoholt…
- Úgy döntöttem, hogy igen. Utánam az özönvíz!
- Akkor részegedésre fel. Juj! Azt még megkérdezném, hogy smároltál már?
- Igen, de csak egyszer és véletlenül és nem azzal, akit szeretem, csak muszáj volt. – azt már nem mondtam el, hogy egy fotózás miatt kellett egy képért. Sajnáltam, hogy így kellett az elsőt átélnem, de nem baj. Ez van. Legalább már nem vagyok kis kezdő, tapasztalatlan.
- Nos, drágám! Jó bulizást!
- Köszönöm, neked is! – és becsengetett…
Ui.: Komizzatok kérlek! Vagy írjatok véleményt! Puszi Szelena
Minden bizonnyal ngayon jóban voltak, főleg, hogy még becenevet is adott neki. Mollynak eléggé bejöhet, ahogy láttam kissé kipirosodott. Nini! Neki is van „adonisza”. És szerintem viszonzott is a dolog, csak Ő nem jött még rá. Se baj! Okos lány. Hamar leesik majd neki.
Beérve a házba olyan látvány tárult elém, hogy ingerem lett összehúzni magamon a ruhát. Gyönyörű lányok szebbnél szebb ruhákban illegették magukat amolyan a filmekben is látható söröspoharakkal a kezükben és láthatóan jól megáldva ahhoz, hogy egy pasinak elcsavarják a fejét. Mind gyönyörűek voltak… Esélyem sincs Mark-nál, ha valaki szintén oda van érte.
